2014. január 16., csütörtök

Krinolinsaláta




Krinolin saláta    

Munkatársnőmtől kaptam receptjét nagyon régen.                    

Hosszában négyrét, majd vékony szeletekre vágunk
30 dkg krinolint, összekeverjük
10 dkg karikára vágott ecetes uborkával,
 2 db keményre főzött, megtisztított és apróra vágott tojással és

 egy csomag megtisztított, megmosott és összevágott újhagymával.

Egy nagy doboz tejfölt öntünk rá és egy evőkanál mustárt keverünk bele, ízlés szerint kicsit sózzuk, és kicsi cukrot szórunk rá (egy-egy csipetnyi = ami 2-3 ujjunk közé fér). Egy evőkanálnyi étolajat öntünk rá. Megkeverjük a hozzávalókat.

Állni hagyjuk hűvös helyen, hogy összeérjenek az ízek.

Szoktam készíteni úgy is, hogy a 10 dkg karikára vágott ecetes uborka helyett 10 dkg savanyú káposztát teszek. Én így még jobban is szeretem.


Tipp:

 * Akkor is érdemes készíteni ezt a salátát, ha nem fogy el vagy nem nagyon jó ízű az ecetes uborkánk,

 * vagy a savanyú káposztából, amit egyébként székely káposztának vásárolunk, elveszünk 10 dkg-nyi mennyiséget.

 * Krinolin helyett éppen akciósan vásárolt párizsi is nagyon jó.


Kísérletezz, hogy mit teszel bele, mit szeretsz inkább!

Viola nagyi

http://receptekviolanagyitol.blogspot.com
http://www.violettairoda.freewb.hu

2014. január 4., szombat

Szózat

Vörösmarty Mihály: Szózat


Hazádnak rendületlenül
Légy híve, óh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! Itten hordozák
Véres zászlóidat
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hû kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet süllyed el,
Népek veszik körül,
S az ember millióinak
Szemében gyászkönny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, óh magyar;
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Szózatot Vörösmarthy Mihály 1836-ban írta. Megzenésítette: Egressy Béni.
Angolra Watson Kirkconnell kanadai író, akadémikus fordította le.
Forrás: wikipedia.org