 |
Fotó: Fortepan 24768.jpgÜllői út a Nagykörút felől a Vajdahunyad utca felé nézve |
Emlékezzük 1956. október 23-ára ezzel a verssel:
Nézzek ki az utcára az ablakon,
S szüntelen a forradalomra gondolok
A magyarok szabadság harcának hívják,
De hány anya siratja mai napig a fiát?
Mégis valahogy mellékes ez a tény,
Hiszen több száz kép őrzi a dicső fényt.
A fényt, mely oly sok embernek reményt adott.
Ha pár napra is, szabad Magyarországot!
S utána újból gyász felhők gyűltek,
A szabad hon, újra álom lett.
Azért, amiért küzdöttek köddé vált.
De a sok halott, fel nem támadhat már.
Látom, nem érted miért volt ez fontos.
Számodra, csak a szenvedés hangsúlyos.
Akkor még valóban a haza volt mindenekelőtt,
Az emberek látták a fényt, az árnyék mögött.
Tehát, kezdem érteni mit is ünneplünk.
Amit bármikor, újra mi is megtehetünk.
Bár én úgy gondolom, a fegyver most már szükségtelen,
Csupán büszkén, őrizni kell a magyar nyelvet!
Bárcsak így gondolkodnának az emberek,
De amit mondasz, fülemnek kellemes.
Most már a szavak, többet érnek mint a fegyverek,
Bárcsak, ’56-ban is így gondolták volna ezt!
Most, hogy elmesélted mindezt nekem,
Büszkén tekintem meg a régi képeket.
Tekints hát te is úgy rájuk, mint hazád dicső múltjára.
Szép Magyarország, remélhetőleg, utolsó forradalmára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése