Dédmami himnusza. Olvastad?

 

Itt van, találtam és örömömben közre is adom.

Kívánom, hogy sokan írjanak és jelentessék meg dédmami vagy dédpapi korukban verseiket!

Simon Mihályné:

Egy dédmami himnusza

Köszönöm, hogy dédunokát adtál nekem Istenem,
Amióta közöttünk van, teljesebb az életem.
Dédmamaságot megérni tudom, érzem, kiváltság,
Az Ő nevét kimondani olyan, mint egy imádság.

Szöszi haja két kis copfban kunkorodik arca körül,
A perceknek, mit együtt töltünk, szívem-lelkem úgy örül.
Barna szeme a világot mindig kíváncsian nézi,
Elolvadok mikor ölel, szája azt csicsergi: "Dédi".


Köszönöm az egészséget, erőnlétet, türelmet,
Ha mesélek, oly jó látni szemében a figyelmet.
Rajzolunk és énekelünk, öreg lemezjátszóm forog,
"Pancsoló kislány" ha szól, az se baj, ha gyomra korog.


Locsolja a virágokat -Gyere dédi!- kiált rám,
Erkélyemen virágok közt ő a legszebb virágszál.
Rossz dolgokat sose lásson, csak a világ fényeit,
Ha elmegyek, "odafentről" vigyázom a lépteit.

A verset az alliteracio.eoldal.hu oldalon találtam.